A szerelem olyan

A szerelem olyan, mint a tiszta csend,

mely megigéz, majd csordultig betölt

és ha józanságra parancsol a rend

Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,

fél-delíriumban csókol, becézget, imád

majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,

őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,

hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny

de önmagát tagadni a szív képtelen

még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,

egy puszta érintéstől lángokba borít

kiismerhetetlen, akár Isten titka

ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.

---

Nem értené más

Szívembe mártom aranyszínű pennám,

hogy kápráztassak vele millió szemet,

de hol rímet zokog, hol makacsul megáll,

hol pedig fölszántja egész lelkemet.

Ujjal mutat rám tegnap kisírt szavam

új csodákra éhes az égő szemű láz,

de csuklóm lelankad, nem könyörül rajtam,

a csont-héjú csönd is nevetve gyaláz.

Szóvá sűríteném szívem lüktetését

himnuszt zokognék s buja reményeket

de szógyermekeim habkönnyű-szövését

nem értené más, csak a Te szemed.

 

---

Jusson eszedbe

Ha valaha volt családod, és pénzed,

örömöd-szülte heves kacagásod,

volt esélyed élni gyönyöröktől égve,

ünnepelted egyre sorsba ájulásod,

majd kihűlő szóként odalett minden,

s már nem ragyognak rád aranyhajnalok,

csak múltad rémlik fel porló messzeségben

a lét lucskos fagyában minden tetszhalott

imádkozni tanulsz, könnyed sója éget

örökkön borongva siratod magad

jusson eszedbe, nagy tolvaj az élet

mindentől megfoszthat egy pillanat alatt.

---

Belém nyilall

Úgy belém nyilall sóvárgón a vágy,

hogy belereszket meztelen lelkem

szép szavadra eped, Édesanyám,

keltsd hát életre zenéjét bennem...

 

Sorvaszt az érzés, és pusztít a kín,

tudni, nincs, mi idemenekítsen

gyötörnek sosemvolt emlékeim,

hogy hozzám egy jó szavad nincsen.

 

Kereslek minden gyermeki szívben,

gyönyörű szavakban, kézmelegekben,

templomfalak közt megbúvó hitben,

a szent dedet őrző rézveretekben.

 

A szívembe rejtett érzés fellázad

egyre csak gyermeki múltamba tekint,

keresi aggódó, szülőanyámat

de visszatér gyötört árvaként megint...

 

majd fáradtan, térdre hullik az a szó

mely csöndben érett sok-sok éven át,

megtudja merre vagy, odavánszorog.

és közönyödön túl lágy csókot vés Reád.

---

Miattad

Miattad vésem rímekben a lelkem

álmainknak tüzes, dicső igazát,

miattad csupán addig él a versem,

míg magába rejti álmunk mivoltát.

Miattad lengetem vágyam zászlaját,

és büszkén tűzöm ki Várad tornyain,

miattad zengik lázuk muzsikáját

szerelmes, fénylő ünnepnapjaim.

Miattad érzem orgonás szavakban

éltető hevünk, s örömünk nyomát,

miattad, folyton bőrödhöz tapadva

vágyaidban rejtem szívem otthonát.

Miattad lettem igaz bizonyosság

az élet vad, érdes, meddő szikláin

miattad sorsom tág mélységein át

hozzád bilincseltek égi bíráim.

---